Természettudományok

Magyarországi felnövekedésem alatt a groteszk* (abszurd) műfaja szolgálta leginkább szellemi függetlenségem megőrzését.

* „A groteszk megingatja a végérvényest, de nem állít egy másik végérvényest a helyébe. Pont helyett mindig kérdőjelet tesz, tehát nem lezár, befejez, hanem utat nyit, elindít.” (Örkény István)

Ez a 19 évesen írt, ám ma is aktuális szösszenetem az egyetlen, amelyik fennmaradt azokból a tollgyakorlatokból, amelyekből nem keveset írtam nagyon fiatalon. A többi mind a szemétkosárban végezte (kivéve azt, amelyik valamelyik házkutatás során a szemétkosárból egyenesen a BM-be került, államellenes izgatás corpus delicti-jeként**).

** Lásd Dalos György BM-forgácsok című írását a 2000 folyóirat 1998. októberi számában.

1974-ben, 23 évesen, disszidáltam és Svédországban kaptam politikai menedékjogot. A Természet­tudományok címet viselő papiros valahogyan utánam jött. A szöveg nyomtatásban csak svéd fordításban látott napvilágot 1978-ban, egy anarchoszindikalista folyóirat Kelet-Európával foglalkozó különszámában.