Tolmi születése

Fényképek © Erja Lempinen – www.lempinen.se

A mama elbeszélése:

"Már amikor először vártam gyereket, tudtam, hogy nem akarok kórházban szülni. Nem voltam sokszor kórházban, de minden alkalommal bizonytalannak, elveszettnek és nagyon kicsinek éreztem magam ott. Rájöttem, hogy amikor megszülöm a gyerekemet, erősnek és magabiztosnak kell éreznem magam. Azt ellenben nem tudtam, hogy hol szül az ember, ha nem kórházban – akkoriban fogalmam sem volt más lehetőségekről. A terhesség alatt azonban kapcsolatba kerültem több nővel, aki otthon szült, és ezzel egy egészen új perspektíva nyílt meg előttem.

A legtisztább emlékeim az első szülésemről a pattogó tűz a kandallóban; közeli barátok körülöttem, és belőlük is meleg sugárzik; szeretet a párom szemében, amikor rám tekint, és a bába, akinek nyugalma belengi az egész szobát. Emlékszem, hogy az elején csak magammal voltam elfoglalva, a fájdalmammal, és a félelemmel, hogy még több fájdalmat fogok érezni. Ám egyszercsak rájöttem, hogy éppen egy új embert szülök! Én is része vagyok ennek a csodának, minden csoda közül a legnagyobbnak: életet adok! Ez a felismerés mindent megváltoztatott. Kinyílt a szívem, és hamarosan megszületett a fiunk.

Néhány évvel később újra gyereket vártam. Ez alkalommal kezdettől fogva az új élet gondolata töltött el. Előkészítettem és szépen feldíszitettem a lakásunk nappaliját, mivel úgy döntöttem, ott fogom megszülni a gyermekemet. Minden összehúzódásnál arra gondoltam, hogy nem összehúzodok, hanem megnyílok. Párom, fiam, barátaim és a bába vettek körül, én azonban leginkább a méhemben lévő lányommal voltam kapcsolatban. Együttműködtünk: ő ki akart jönni, én pedig megnyíltam, hogy fogadhassam őt.

Készítettem egy forró fürdőt, hogy jól ellazuljak. Aztán már ki se jutottam a kádból, mielőtt megszületett Tolmi. A hüvelyembe dugott ujjaimmal éreztem a kis fejét. Ott voltunk teljesen egyedül, ő és én, és gyertyák világították meg a fürdőkádat.

A szülések voltak életem legfantasztikusabb élményei. Ilyenkor maradéktalanul jelen tudtam lenni a jelenben, miközben szoros kapcsolatot éreztem az összes nővel, aki a történelem során új életet hordott ki és szült meg. Én magam is világra hoztam a gyerekeimet, és miközben ráéreztem a bennem lévő állatias erőre, növekedtem nőként."

Kattintson a képre a nagyításhoz.
© Erja Lempinen – www.lempinen.se © Erja Lempinen – www.lempinen.se © Erja Lempinen – www.lempinen.se © Erja Lempinen – www.lempinen.se © Erja Lempinen – www.lempinen.se © Erja Lempinen – www.lempinen.se © Erja Lempinen – www.lempinen.se © Erja Lempinen – www.lempinen.se © Erja Lempinen – www.lempinen.se © Erja Lempinen – www.lempinen.se © Erja Lempinen – www.lempinen.se © Erja Lempinen – www.lempinen.se © Erja Lempinen – www.lempinen.se © Erja Lempinen – www.lempinen.se

Kapcsolódó írásaim: