Johanna születése

Az anya elbeszélése:

„Általában óvatos ember vagyok, félek a fájdalomtól és a balesetektől, és rosszul viselem az egészségügyi intézményeket. Első gyerekem születése előtt már részt vettem két régi jó barát otthonszülésén, ahol alkalmam nyilt átélni fájdalmat és drámát (egy hosszúra nyúló, de szerencsére boldogan végződő szülési küzdelem formájában) csakúgy, mint lenyűgöző emberi jelenlétet és a szeretetet. Mindkét szülés annyira megérintett, hogy biztos voltam benne, én is otthon akarok szülni. Tettem ezt annak ellenére, hogy a bábák és az orvosok a terhesgondozáson riogattak, hogy nemcsak túl idős (35 éves) vagyok először szülő nőnek, hanem még túl messze is lakom a legközelebbi kórháztól.  Azt mondták, felelőtlen vagyok. Én mégis úgy éreztem, ennél felelőségteljesebbet nem tehettem a gyerekemért. Ráadásul ott voltak az otthonszülő barátaim és egy bába, szintén barát, akik mind ott akartak lenni, hogy segítségemre legyenek.

Napos délután volt, amikor megérkezett velük a finomságokkal és kisbabákkal teli autó, és az első szülési fájdalmaim közepette – akkor már nyitva volt a méhszáj – kerti mulatságot csaptunk. Voltak pillanatok, amikor úgy gondoltam, fontos lenne, hogy kettesben legyek a férjemmel, ám végül felülkerekedett bennem az érzés, hogy csodálatos és fontos, hogy mindenki ott van, testi támasznak, akiken szó szerint csügghetek, és bíztató szurkolócsapatnak. Ismerve a fizikai fájdalomtól való félelmeimet, biztos, hogy a kórházban nem csináltam volna végig ugyanezt érzéstelenítés nélkül.

Végül ott feküdtem egy a padlóra terített matracon, újszülött lányommal a karomban, apja szorosan mellettem, tűz lobogott a cserépkályhában és pezsgővel koccintottam a közeli barátokkal, akik mindent elrendeztek és kicsinosítottak. Finom ételeket főztek, és minden létező módon g gondoskodtak rólunk Ott voltak másnap reggel is, nekem el se kellett mozdulnom a lányom mellől.

Ezért nem haboztam, amikor második gyerekemet vártam. Ezúttal úgy döntöttünk, hármasban leszünk a bába-barátnőmmel. Már kevésbé féltem, és egész más, új módon tudtam együttműködni saját testemmel. Éreztem, hogy én magam végzem a munkát és befolyással vagyok a folyamatra. Második lányom a fürdőkádban született, miközben az almafák teljes virágzásban pompáztak a kertben.”

Fényképgaléria © Erja Lempinen www.lempinen.se